
Új faluközpont Pellérden
Évek óta járok át gyalog a Lánchídon, van tehát alkalmam megfigyelni minden apróságot. A szilveszteri üvegtörmelék makacs maradékát, az augusztusi tűzijáték óta eltakarítatlan drótdarabokat, nyáron a korlátok között berendezkedő pókpopulációt. Visszafelé jövet, az északi oldalon szinte már várom Budán azt a kidőlt korlátot, amely még három évvel ezelőtt, az emlékezetes augusztusi 20-i viharban rongálódott meg.
A korlátra fa dőlt, az öreg fát persze kivágták, de a korlát úgy maradt. Baleseti traumájával pukliszerűen megdőlve és elhajolva, azóta is helykihagyásra kényszerítve a rakparton odaparkoló autókat. E közterületünktől pár méterre áll a gyönyörűen felújított Lánchíd-palota, a valaha Budapestet megújító, legendás Fővárosi Közmunkák Tanácsa székhelye, amely aztán bírósági épület lett, persze még jóval a rendszerváltás előtt, mert utána az állam eladta, így válhatott aztán az ország legdrágább irodaházává, alul Ákos boréttermével, felül a legpazarabb, privatizált dunai panorámával.