Nagyon sok esküvőszervezéssel kapcsolatos magyar honlap re és ceremóniamesterre osztja a lakodalomban szövegelő szakmunkásokat. Úgy jellemzik, hogy a az a népiesebb, kalap-gumicsizma-kapanyél-szűr-csikóbőrös kulacs; a ceremóniamester meg az intelligens, öltönyös csávó. A magam rendkívül erőltetettnek érzem ezt az oppozíciót.
Alapvetően van egy fazon, aki szövegel a lakodalomban (meg mindenféle mást csinál). Ha az előzetes megbeszélés és a tetthelyen tapasztaltak alapján nem tudja felmérni, hogy mit kellene csinálnia a helyszínen, és egy előkelő, Budapest belvárosában levő szállodában a tojásgörgetést forszírozza, egy lepukkadt, zsíros falú falusi művházban pedig Shakespeare-szonettekkel próbálja meg kitölteni a két kajálás közti időt, akkor hagyja abba az egészet. Persze, ez egy csúnya, nagyon sarkított elméleti példa volt, amivel csak azt akartam felvezetni, hogy a jó tudja, hogy mikor mit várnak tőle, s ennek megfelelő programot tervez és valósít meg.
Ez lenne a vágyott állapot. De tudom, hogy a való életben ez nem így van, nagyon sok olyan kolléga van, aki csak egyfélét tud, s bárhova hívják, ugyanazt a repertoárt viszi magával. Mert nincs neki más. Emiatt sokan már eleve nem is hívnak t, mert láttak egy ilyen embert, és azt mondták, hogy az én lagzimba egy ilyen ne jöjjön. Sajnos.
Szóval erre az esküvőszervező cégek által generált látszatproblémára egy válasz van: mindegy, csak jó legyen. Tudjon élni az adott közegben. Ez a lényeg.
Forrás: vofely.blog.hu
