Ismét a Napkirály fénye ragyogja be Versailles-t: XIV. Lajos, a király és az ember címmel nyílt az államférfit és a művészetbarátot bemutató kiállítás a Párizs melletti palotában.
"XIV. Lajos önmagában egy egész világot jelentett. Egyfelől a legjelesebb 17. századi művészeket inspirálta, akik közül néhányan nagyon sajátos látásmóddal festették meg, másfelől maga is szenvedélyes művészetpártoló volt, aki szoros kapcsolatot ápolt a művészekkel" - mondta el Nicolas Milovanovic, a kiállítás kurátora a keddi megnyitó alkalmából.
A február 7-ig látogatható kiállítás a zeneszerető, az építészet, a kertépítés és a színház, valamint a kárpitok, drágakövek és díszes kéziratok iránt érdeklődő Lajost is bemutatja, akiről az is kiderül, hogy termetre nem magaslott ki kortársai közül: alig érte el a 170 centimétert. A több mint háromszáz felvonultatott műtárgy a király legfőbb érdeklődési területeit tükrözi. A bútorok, szobrok, festmények a francia forradalom után szétszóródtak a világban, sok darab - a kiállítás kedvéért - első alkalommal tért vissza eredeti környezetébe.
A Napkirály olyan korabeli tekintélyes alkotókat gyűjtött maga köré, mint Louise Le Vau építész, a kertépítő André Le Notre, akinek nevéhez a versailles-i park megteremtése fűződik, vagy Charles Le Brun festőművész - mesélte Milanovic. Ám mint a kurátor hangsúlyozta, "bár a királynak volt egy hivatalos műgyűjteménye, amely hagyományosan a francia udvar pompáját emelte az európai uralkodóházakkal rivalizálva, személyes műkincstára kifejezetten olyan alkotásokat tartalmazott, amelyeket ő szeretett, és amelyeket saját ízlése alapján válogatott ki."
Számos kiállított alkotáson látható maga XIV. Lajos is: egy olajkép az ötévesen trónra került királyt még angyal arcú gyermekként ábrázolja. Márványból faragott mellszobra már a modern francia államot megteremtő, diadalmas uralkodót mutatja. Egy viaszdomborművön ugyanakkor az idős király jelenik meg, aki tisztában van saját múlandóságával.
XIV. Lajos 1715-ben, 76 esztendős korában hunyt el, több mint fél évszázados uralkodás után.
Forrás: kastely.blogter.hu
