A forróság ugyan már alábbhagyott, ám ősszel is élménydús kirándulás szervezhető Görögországba. Apartvidékek változatossága azoknak is élmény, akik nem hívei a tengeri fürdőzésnek. Korfun a strandok már nem zsúfoltak, s ezekben a hetekben a mediterrán gyümölcsök is beérnek. - Minden turistát félrevezetnek!- mondja tört angolsággal vegyesboltjának teraszán egy műanyag székben ücsörgő idős férfi, majd egy fénymásolt szórólapot nyom a kezünkbe. A papíron a görög mellett hét másik nyelven olvasható: az utazásszervezők kisemmizik a Peruládeszben élőket, mert a Korfu északnyugati részén fekvő kis falu nevezetességeiről azt állítják, hogy azok egy másik településhez, Szidarihoz tartoznak.
A peruládeszieket leginkább az háborítja fel, hogy a több tíz méter magas homokkő sziklákat, s a világszerte híres Szerelmesek csatornáját a legtöbb európai és tengerentúli katalógusban úgy hirdetik: azok Szidari részei, az ő falujukról pedig szinte sehol sem esik szó. Az igazság az, hogy a két település mára teljesen összenőtt. A fent említett szerelmesek alagútjáról azt tartják: örökre - mások szerint csak harminc évre - összeköti a párokat, akik közösen úsznak át rajta.
Fakultatív kirándulásra nem érdemes a magyar utazási irodáknál befizetni. Egyrészt jóval drágább, mint ha magunk szerveznénk meg a csillagtúrát, másrészt harminc-negyven másik emberhez vagyunk kötve. Korfu egy térképpel és útikönyvvel önállóan is bebarangolható.
Az edzettek biciklivel is nekivághatnak a szerpentineknek: bár néhol olyan meredek az út, hogy le kell szállni a nyeregből, kárpótlásul viszont elidőzhetünk az olajfaligetek árnyékában. B típusú jogosítvánnyal nemcsak robogót, hanem 50 köbcenti feletti motort is bérelhetünk, az éles, lejtős, kavicsos kanyarok miatt kezdő motorosoknak nem tanácsos Korfun gyakorolniuk. A legkényelmesebb autóval nekiindulni, viszont arra számítanunk kell: a kis hegyi falvakban nekünk kell hegynek felfelé, kanyarban hátratolatnunk, ha a szűk úton szembejön a járatos busz.
Paleokasztrica érdekes megálló lehet. Itt sem a hegy tetején álló kolostor az egyetlen látnivaló: búvárszemüveggel megéri kicsit lebegni az öblök kis strandjain, a felszínről kis és nagy halak, tengeri sünök tucatjai figyelhetők meg, medúzától pedig errefelé nem kell tartani. A partokon mindenfelé motorcsónakosok, vízitaxisok várnak utasokra. Kenu és vízibicikli is sok helyen bérelhető: legalább egy alkalommal muszáj vízre szállni, s megnézni közelről is a sziklákat, a vízzel elöntött kis barlangokat. Tudják ezt az ottaniak is, ezért akár 10-12 eurót is elkérnek egy órára a pedálos vízi járművekért.
Egy hűvösebbnek látszó napon barangoljuk be a sziget fővárosát, a 40 ezer lakosú Korfut. Amíg a tengerparti településeken frissen festett apartmanházak, medencékkel felszerelt hotelek sorjáznak, Korfu óvárosát az omladozó homlokzatok jellemzik. A divatos főutcák, gondozott terek és parkok mellett érdekes végigsurranni a másfél-két méter széles utcácskákon, levegőtlen sikátorokon is: a házakat szárítókötelek kötik össze, fejünk felett nadrágokat és konyharuhákat lenget a szél. Mindenképp másszunk fel a part mentén álló régi erődbe is. Az erődítmény ugyan itt-ott leginkább elhagyatott szovjet laktanyákat idéz, ám a kilátás mind a városra, mind a tengerre pazar.
A sziget fővárosától néhány kilométerre nyugatra vízi vidámpark van. Az AquaLand névre keresztelt parkot nem lehet elvéteni, a turistaközpontokból pedig hetente többször szerveznek gyűjtőjáratot. Nagy fegyelem kell ahhoz, ha itt az ember egy nap alatt mindent ki akar próbálni.
Korfun szeptember második felében már nincs hőség, ám a nap még sokat süt. Szinte bármerre is járjunk, az utak mentén már dézsmálható a citrom- és narancsfák termése, érik a szőlő és a gránátalma, gyümölcsözik a kaktusz. Utóbbihoz viszont csak óvatosan szabad közeledni, mert az ízletes, narancssárga csemege héja apró töviseket rejt: a mohó gyümölcstolvajok még idehaza is napokig szedhetik nyelvükből az alig látható, szúrós kis tüskéket.
Forrás: eskuvovilag.hu
