A Lagzi.info oldalán olvasható, hogy a szűzies hófehér, földig érõ menyasszonyi ruha elterjedését a francia hagyományoknak köszönhetjük, amely néhány évszázaddal ezelõtt kezdett népszerûvé válni. Ma már szinte teljesen természetes, hogy fehér vagy annak valamilyen árnyalata a ruha színe.
A dekorációul szolgáló illatos virágok és a menyasszonyi csokor is minden esküvõ elengedhetetlen kelléke, de Franciországban minden kizárólag fehér színben. Minden csupa-csupa fehér az esküvõn. A menyasszonyi ruha, a dekoráció és az összes virág is.Az egyes szál virágok egyébként is különös jelentõséggel bírnak mindkét házasulandó fél vonatkozásában, ezért is olyan nagyfokú a precízség az elõkészületek során. A virágok jelenléte különösen akkor volt igen hasznos, amikor, olyan ma már kézenfekvõ dolgok, mint a parfüm vagy a dezodor, még nem álltak rendelkezésre. A virág volt tehát a legpraktikusabb eszköz, hogy némi friss levegõt varázsoljanak a túlzsúfolt helyiségekbe.
Akadályok templomba menet
Még ma is gyakorta alkalmazott szokás a kisebb falvakban, hogy a vőlegény felhívja menyasszonyát esküvőjük reggelén, hogy a templomba kísérje. Eközben a falu rosszcsontjai fehér szalagot feszítenek ki a pár előtt, a templom felé vezető úton, amit a menyasszonynak kell majd átvágnia. A szertartás után babérleveleket szórnak eléjük, hogy közös útjukat ezen keresztülsétálva kezdjék meg.
A mulatozást a fiatal jegyeseknek tartott pohárköszöntővel nyitják meg. A tószt után már, mint férj és feleség koccintanak. Az utolsó kortyot egy külön, az alkalomra gravírozott kétfogantyús serlegből (a coup de mariage-ből) isszák meg, amely rendszerint egy több generációt „megélt”, szinte már családi ereklyének számító kellék.
Hiába tiltakozik a nősereg
A francia esküvői vacsora rendkívüli jelentőséggel bír. Sokszor eltart akár 3-4 órán keresztül is, mert mindennek alaposan megadják a módját. A lakmározás után meg is van a kellő energia a viccelődéshez. Szükség is van erre, mert a vacsora után minden férfi vendég (itt elsősorban övék a főszerep) a terem közepére áll és várja, hogy a menyasszony a többi meghívott szeme láttára egyre feljebb és feljebb húzza szoknyáját. Férfibarátaink persze nagy lelkesedéssel minden egyes plusz centiméterért hálásak, és további eredmény elérése érdekében ezt pénzdobálással ki is fejezik. A női „szekció” hiába tiltakozik erőteljesen, eljutunk egészen a menyasszony harisnyakötőjének kivillanásáig. Sőt! A szemérmes ara a játék végén, hatalmas tapsvihar közepette legaktívabb rajongójának dobja azt, megköszönve annak lelkes támogatását.
S ha még bírják szusszal, nem ritka, hogy a jókedélyű, ám a hagyományokat nem sokra tartó barátok még a lakodalom után, hajnalban – éppen a nászéjszaka eseményeit megakadályozva – a lakásban felkeresik az ifjú párt és bádogfazékokon dobolva romantikus, olykor fülsiketítő szerenádot adnak ablakuk előtt. A kedves csíny célja, hogy további frissítő italok kíséretében, amit a vőlegény ilyenkor illedelmesen felajánl, a lehető legtovább tartson a mulatság. Valószínűleg mindenki egyöntetű nagy örömére….
Forrás: eskuvovilag.hu
