A sors úgy hozta, hogy idén több Brüsszelben élő leányzóval is összehozott a sors. Valami lehet az ottani levegőben, mert szívemnek különösen kedvessé tette őket.. Mivel férfiból vagyok, általában nem szokott különösen érdekelni a viseletük, de egyikük ruhájába szerelmes lettem. Üvöltött róla a gondos kézimunka, közelről is elképesztően finom volt és imádtam azt a légies természetességet, ahogy a menyasszony viselte és olyan… nyilvánvalóan francia volt. Kölcsönzött? -kérdeztem. Nem, varrattam - jött a tömör válasz. Hja, könnyű annak, aki arrafelé él - gondoltam magamban és napirendre tértem a dolog fölött.
Néhány hónap múlva különös dolog történt, hatalmas meglepetésemre egy budapesti hölgy jelentkezett és közölte, nagyon tetszenek neki a ruháról készített fotók. Rövid beszélgetés után meghívott a szalonjába, ahol megdöbbenve láttam a szebbnél szebb, saját készítésű darabokat. Ami a legjobban megtetszett: mindegyik ott őrzött ruha valakié volt, így személyhez köthető és egyéniséggel rendelkezett.Olyan érzés kerített hatalmába, amit még sohasem éreztem: jólesett megfogni és közelről megvizsgálni, emelgetni, forgatni őket. Érződött az hogy szeretettel, gondossággal, anyaggal nem spórolva készültek, azzal a fanatizmussal, amivel mi fényképezünk. Na így lettem ruciügyben megfertőzve és - bár sohasem gondoltam volna magamról - azóta egész más, jóval kritikusabb szemmel vizsgálgatom a menyasszonyok viseletét.
A történet vége happy end: a szerelem beteljesedett. Rozáliának (így hívják a telefonáló hölgyet) hála sikerült megvalósítani egy régi álmunkat, gyönyörű viseletbe öltözött csodaszép lányokat fotózni egy csodálatos helyen. Köszönet a TIARATEX lelkes csapatának. Jaaa, hogy milyen fotók készültek? Hát ilyenek:-) (katt ide)
Forrás: naszriporter.hu
