Vendégek Ján Slota városából egy magyar faluban
Mint már írtam korábban, a kétnyelvű lakodalmak mindig kihívást jelentettek számomra. Hát még, ha az egyik fél a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt fellegvárából, Zsolnáról érkezik. Pedig a legutóbbi lagzi ilyen volt. Történt, hogy Pozsonyban, egy üzleti tárgyaláson egy magyar legény beleszerelmesedett egy zsolnai lánykába, kinek utódot is támasztott. Így Olivér azon gyermekek közé tartozott, akik részt vehettek saját szüleik esküvőjén. 7 évig nem volt ilyen lagzim, ebben az évben már ez a második.
Négyre kellett egy Galánta közeli faluban lennem, ahonnan a kiváló Lagzis Négyes is származik. Egy segítőkész szlovák helybeli a Favoritjával felvezetőkocsiként ment előttem, míg oda nem értem a tetthelyre, ahol már nem lehetett parkolóhelyet találni. Noha én, és a videós, Varga Zoli is időben érkeztünk, mégsem tudtuk a búcsúztatást elkezdeni, mert a vőlegény nővére késett, és ragaszkodott hozzá, hogy megvárjuk. 5-kor kezdődött a szertartás, és addig nem volt semmi kaja vagy megvendégelés az udvaron, csak egy órát álltak ott a népek, ez nem túl szerencsés. 17 perces késéssel értünk a templomba.
A lakodalomra a kiváló Hotel Tevelben került sor, Diószegen. Utoljára 2006-ban jártam ott, amikor Kádár Péter, és a világszép Mázsár Olinka lakodalmát celebráltam ott. Ill. egy-két menyasszonyrablás kapcsán megfordultam ott. Most Csabi a resti részben volt, így Denisza volt a főpincér, két inassal, Veronikával és Dáviddal. Maximálisan elégedett voltam velük. most június végéig szerencsére jó helyekre fogok menni pincérileg. A diószegi triásszal is nagyon elégedett voltam.
A videós Varga Zoli volt Szímőről, még nem voltunk együtt. Kb. 320 ezer koronába kerülő Sony HD-cammal nyomta a témát, tehát azt az ellenlábasai se mondhatják, hogy nem fektet a munkaeszközeibe, hisz ennyiért már egy új Suzuki Swiftet is lehet kapni. Nagyon jó csávó volt, jól kijöttünk a személyzeti asztalnál, csak nagyon unalmas sztorijai voltak.
A Bonus zenekar muzsikált, azaz Kőrösi Nándor, és ujo Ondro, aki 70 éves. Nándi fiatal srác, még nincs harminc, ehhez képest Ondro bácsit öcsémnek szólítja. Nandi a szintit nyomja, ujo Ondro a szaxit és a klarinétot fújja. Változatos repertoár, és ismerik a modern szlovák számokat is, aminek a zsolnaiak különösen örültek. És, mivel előtte írtam nekik, hoztak nekem is egy mikrofont, hoztak. Így a gyulladás után éledező hangszálaimat nem kellett tovább erőltetnem. Köszönet nekik érte. Őket bátran ajánlhatom bárkinek. Legutóbb Pereden, szintén egy vegyes lagziban futottunk össze. Úgy látszik, ez a mi sorsunk, így kell találkoznunk…
Ez a lakodalom nagyon jó volt olyan szempontból, hogy a vőlegény ésszel, okosan hívta a vendégeket. Négyre hívni – ilyen bölcsnek lenni ilyen fiatalon, nagy ajándék. Így a népek nem fáradtak el. Kis csuszamlások voltak a programban, de nem a konyha, hanem éppen a násznép felvevőképessége miatt, és ez nem gond. Pl. csúszott a menyasszonytánc, mert csúszott a tortaszeletelés. Na de kit érdekel, ha a násznépnek jó volt így. A vőfélymegszokáson kívül hol van megírva, hogy éjfélkor kell lennie a menyasszonytáncnak. Szerencsére a zsolnaiak is megértették, miről van szó.
A lagziban az átöltözés után volt egy komoly mélypont, mikor már azt hittem, over lesz, de aztán Nandiék nyomtak egy modern magyar-szlovák kört, és arra nagyon felébredtek. Minden összevetve hatalmas buli volt, a zsolnai rokonok fél ötkor szálltak be a különbuszba, tehát nem érezték rosszul magukat, pedig nagy részük a lakodalmat megelőzően csak képről látott magyart.
Én ötkor búcsúztam el a boldog ifjú pártól meg a kollégáktól. Elég messze lakom Diószegtől, és az izsai bealvás óta nagyon óvatos vagyok. Indulás előtt Denisza még hozott nekünk egy kávét, majd nekiindultam a vasárnapi hajnalnak. Az Expresen az Europetól a The Final Countdown szólt, amikor szivarra gyújtottam az elalvás ellen letekert ablak mellett. A napkorong vörösen ragyogott felettem, a füst gomolygott ki az utastérből, szólt a zene. A szembejövők egy nagyon elégedett fazont láthattak a volán mögött.
Megint jól megmutattuk.
Forrás: ofely.blog.hu
