Olyasmi történt velem, ami már 2004 óta nem: a hétvégén vendég voltam egy lakodalomban. Egy kedves barátom házasodott, és mivel tudta, hogy mivel telnek a szombatjaim, még karácsony után szólt, hogy ide nehogy bevállaljak egy esküvőt. Furcsa volt számomra a szituáció, eleinte nem is nagyon tudtam mit kezdeni vele.
Egyre értünk Nádszegre, a menyasszony udvarába, ahol már vagy 150 ember szorongott a napernyők alatt. Zoli bácsi volt a fotós, Zoli a videós, Dodi vőfély igazította a népet. Az ifjú pár még nem volt jelen, az örömszülők foglalkoztak a rokonsággal. Az asztalokon rétes, pogácsa, bor, üdítő. Mikor Zoli (a vőlegény, tehát nem a fotós, nem a videós) megérkezett, többválasztós menyasszony felkutató projekt indult. Majd mikor meglett az igazi, Dodi vőfély nagyon szépen elbúcsúztatta őket, ríttak is a nők. Ez fokmérő. Innen a menet gyalog indult a helyi templomba. Szerencsére nem a helyi plébános adta őket, össze, aki a kommunista titkosrendőrség ügynöke volt. Az egész szertartás alatt egy köcsögapukás kisgyerek rikoltozott. Az apuka úgy gondolta, hogy liberálisan fogja nevelni, ezért hagyta szaladgálni és rikoltozni valaki életének legszebb napján. A szertartás után – nádszegi szokás szerint – a templom előtt csak a lagziba meg nem hívottak gratuláltak. Mivel Adrikát nagyon sokan szeretik a faluban, és a család is nagy, rengeteg gratuláló volt.
Innen Szapra autóztunk, ahol a helyi református lelkésznő megáldotta a házasságukat. A szapi templom elég kicsi, a 220-as násznép nemigen fért meg benne, a falubeliek kiszorultak. A liberális apuka gyereke itt is alakított. A templomajtó elé szorultak pedig hangoskodtak, a hétvégi fociról és a disznók bagzatásáról beszéltek, irritáló volt. A szertartás után a szapiak és a balonyiak gratuláltak. Ők se voltak kevesen, de kevesebben, mint Nádszegen.
Szapról a balonyi faluházba mentünk. Aki sofőr volt, és nem ihatott, annak bizony hosszú volt a szolgálat. A meghívottak itt gratuláltak, így elég soká tartott, mire mind a 220 ember asztalhoz tudott ülni. A főszakács a sokat próbált Ferenc volt, a pincérek némelyikével meg már én is dolgoztam. Volt vagy 10 pincér, de ekkora hadseregre kellett is ennyi. A zenekar Magyarországról, egy Gödöllő melletti faluból jött. Zenekar, hm, egy faszi két szintivel, és egy csaj. De nagyon jók voltak, nem szüneteltek halomba, mint sok pöcs felvidéki banda, hanem közel egyórás, vagy még hosszabb köröket nyomtak. Szal’ velük elégedettek lehetünk.
Dodi vőfély nagyon jól kezelte a helyzetet. 220 ember, az egy hadsereg. Mikrofon kell, és kötélidegek. Számot kell vetni azzal, hogy nagyon sok időt vesz igénybe, amíg a pincérek „fölterítenek”. Ha kaja van, az első akkor teszi a szájába az utolsó darab bécsi szeletet, amikor az utolsó megkapja. 220 embernél észen kell lenni. Kb. olyan dolog ez, mint 8 tonnás katonai teherautóval driftelni. Ha visszagondolok, életem legnagyobb esküvőjét Keszthelyen csináltam, a lámpaházas , de nem lámpalázas Csaba, és a helyi tévé bemondója(? bocs, ha rosszul emlékszem), Bea házasodott (azóta 2 ikergyermek boldog szülei). 2006 júniusában volt, a szlovákiai választások napján. 300-350 ember volt jelen. Pistivel, és a Rollerrel nyomtuk a témát, 12 pincérrel. Technikailag kifogástalan lakodalom volt, mert mindenki profi volt, de hajnalra bizony alaposan beleizzadtam.
Dodi jól mozgatta őket. Mikrofonnal, persze, mert aki 220 embert bekiabál, az menjen mikrofon nélküli ringszpíkernek. Vérprofi volt. 1994 óta vagyunk barátok, de most láttam őt először vőfélykedni. Ami nem csoda, hisz ahol én vagyok, ott nincs ő, és ahol ő van, ott nem vagyok én. Ez alól mindössze 2006 júliusának első napján volt kivétel, de az egy másik történet. Remélem, lesz alkalma visszaadni…
A násznép nagyon jól mulatott, mondhatnánk első blikkre. Ez azonban csalóka. Mert ha 220 emberből 110 táncol, akkor arra azt mondjuk, hogy mekkora egy ereszd el a hajamat parti. Ha egy 60 fős lagziban 30 ember táncol, 30 meg ül, arra meg azt mondjuk, mekkora szar. De a násznép jól mulatott. Rendesen furcsa volt, hogy T. is ott volt, és hogy táncoltunk. Ennyit egy szezon összes lakodalmában nem táncolok, mint ebben az egyben. Igen, írhatnánk ilyen posztot is, hogy táncoljon-e a vőfély. De nem fogunk. Én, Dodi vőfély és Lóri vőfély nemigen szoktunk, Igor vőfély viszont igen. Embere válogatja. Mindenesetre T. is megérdemelte már, hogy velem lehessen egy lakadáréban. Az is furcsa volt, hogy nem volt botom, meg az is, hogy a pohárköszöntőn kívül mást is ihattam. A sört oxigénnel nyomatták, nem „dolgozott” eléggé, viszont a házi pálinka nagyon jó volt.
A menyasszonytánc 3/4 órán át tartott. Ha mindenki csak egy százast dobott volna, akkor is 22 ezer korona jön be, de sztem százast csak a gyerekek dobtak, úgyhogy a konyhabútor már tutira megvan.
Hajnal 3/4 4-kor távoztunk. Nagyon jól éreztem magam. Vendégként, de még inkább vőfélyként azt kívánom magamnak, hogy ennél rosszabb lakodalomba soha ne kelljen mennem, és akkor nagyon elégedett leszek.
Forrás: vofely.blog.hu
