A lakodalom előtt! Könyörgöm, a lakodalom előtt! Legalábbis a vőfély szempontjából ez lenne az ideális. Gondoljunk csak bele: szépen, nyugodtan, kulturáltan beautóznak a fotóshoz, az nyugodtan, nem kapkodva, nem őrjöngve, nem másik három sorban álló ifjú pártól motiváltan lefényképezi őket. Ide állítja, oda állítja, így kell nézni, úgy kell nézni. Vőlegény elöl, vőlegény hátul, vőlegény oldalt, vőlegény a szoknya alatt, vőlegény órát néz – menyasszony sminkel. Hintán, autón, széken, kanapén, asztalon. Virággal és virág nélkül. Gyerekkel, lóval, kutyával, solymászt a madarával, rendőrt, katonát díszegyenruhában. Menyasszonyt a koszorúslányokkal. Mindenkit minden szülőjével meg a nagyszülőkkel. Mert van rá rengeteg IDŐ. Lakodalma csak egyszer van az embernek (mindig az ideális állapotról beszélek). Mindenki azt szeretné, hogy az a lehető legjobban sikerüljön. Hogy minél többet szórakozhasson, lehessen a szeretteivel, és minél kevesebb idő menjen veszendőbe. Nos, ezt így lehet a leginkább szavatolni.
Gyakori eset, hogy a szertartás után a násznép visszamegy a tetthelyre, az ifjú pár pedig elmegy fényképezkedni. Ez a lehető legrosszabb megoldás, ha tehetem, erről mindig igyekszem lebeszélni a boldog ifjú párt. Mert egy esküvői fotózkodásra minimum 1, de inkább 1,5 órát kell számolnunk, fotóstól, időjárástól, igényektől függően. Ez idő alatt a násznép éhezik, mert nincs kaja; nem táncolhat, mert még nem volt megnyitva a lakodalom. Ehelyett dohányzik, idegesen járkál fel-alá, az óráját lesi, szidja a fotós anyját, holott a fényképész csak a munkáját végzi. Az ifjú pár az, aki kínos helyzetbe hozta a násznépet.
Ha már a szertartás után akarnak fényképezkedni, próbálom őket meggyőzni arról, hogy jöjjenek vissza, megmegy a pohárköszöntő, az első tánc, meg legalább a levest várják meg, s azt követően menjenek „vetetkezni” :-) Mert ebben az esetben a násznép ehet-ihat, táncolhat, így az az 1-1,5 óra is hamarabb elmegy valahogy. Persze, az nekik nem lesz meg a saját lagzijukból.
Úgy is szokták, hogy a lakodalom menete során elillannak, megcsinálják a képeket, és visszajönnek. Ennek a hátránya ugyanaz, mint fentebb jeleztem. S persze arra is ügyelni kell, ha kültéri képeket is akarnak, hogy este már mások a fények, de ez nem egy interdiszciplináris blog, nem kódorgunk át más tudományterületre. Ráadásul semmi garancia nincs arra, hogy valahol, valakinek valami miatt nem borul meg a programja. Ilyenkor mindenhova késve érkeznek. A fotóshoz is. Ilyenkor mások beelőzhetik őket, torlódás alakulhat ki. Aki időben jött, letolja a fényképészt, hogy 17.30 az az ő időpontja, miért a késővel foglalkozik. Erre az ideges lesz, kapkodni fog, a feszültség átragad mindenkire stb. És nem egy, hanem 2-3 óráig is elhúzódhat egy-két késő ember után pontosan érkező, vétlen ifjú pár fényképezkedése. Egy lagzi 12-16 óra az uzsonnától a végig. Megéri ebből ennyi időt eltékozolni?
Újabban divat, hogy lemondanak a műtermi képekről, a fotóst egyenesen a lakodalomba rendelik, aki ott van hajnalig, minden vendéggel lefényképezi az ifjú párt, és ha jó a hely, csinál kinti képeket is. A lakodalom dinamikájának szempontjából ez a legjobb megoldás, mert ez tart a legrövidebb ideig, és a násznép egy percre sem kénytelen nélkülözni az ifjú párt.
Egy alkalommal egy menyasszony azt mondta nekem, hogy azért mennek az esküvő után a fotózásra, mert nem tudna hitelesen „úgy” mosolyogni a boldogító igen előtt, mint után. Én nagyon megértő pali vagyok, ezt is megértem. Mindenki úgy tervezi a saját esküvőjét, ahogy akarja.
Forrás: vofely.blog.hu
