Királyok esküvői. Olyan lehet, mint a mesében. Azt tesznek, amit akarnak, és akkor teszik, amikor akarják. A pénz nem akadály. Álomesküvőt tarthatnak, olyat, amilyenről mi is mindig álmodtunk. Hatalmas vendégsereg, felröppenő galambok, begördülő hófehér limuzin, liliommal díszített hintó. Páratlan virágköltemények, vörös szőnyeg, rózsaszirmot szóró apró koszorúslánykák. Mint a mesében. Igen, de csak a mesében.
A valóság – bár a pénz és pompa valóban nem hiányzik – különbözik ettől.
Szabályok sokaságának, generációkat összekötő kötelezettségek tömkelegének kell eleget tenni a mai uralkodó családok sarjainak. A hagyományok, a hivatalos protokoll meglehetősen kevés lehetőséget teremt az édes álmodozásra. Egy-egy uralkodói esküvőn a meghívottak között általában jeles államfők, királyok és királynék, hercegek tűnnek fel. Minden rangos házasságkötés hatalmas felhajtással jár. Egy világ kíváncsi a nagy eseményre. 2002-ben, Amszterdamban megrendezett, a holland Vilmos-Sándor koronaherceg esküvőjén például jelen volt többek közt a svéd, a norvég, a belga uralkodó, Károly brit trónörökös és öccse András herceg, Caroline monacói hercegnő és férje, Zsófia spanyol királynő, fia, Fülöp herceg kíséretében, Nur jordániai királyné, Naruhito japán trónörökös, s ott volt Kofi Annan ENSZ-főtitkár, valamint Nelson Mandela egykori dél-afrikai államfő is. És ez a felsorolás csak egy pár név a több mint ezer meghívott vendég közül.
Vajon, mennyire tud az ifjú pár magára az eseményre, annak jelentőségére koncentrálni? Valószínűleg sokkal fontosabb, hogy minden a pontos „menetrend” szerint menjen. Ennek érdekében hatalmas szervezőgárda áll a háttérben, akik mindent pontosan, percről percre úgy vezényelnek le, mint egy előadást. Valójában az is, egy nagyszabású színházi előadás, ahol kicsit több néző ül, mint egy átlagos színházteremben. A királyi esküvők világraszóló – vagy inkább hetedhét országra szóló, ha már a meséknél tartottunk – események, amelyekről minden kontinens minden országában tudósítanak a tévécsatornák, a híradókban vezérhírként szerepelnek, a sajtó minden műfajában ezerszámra születnek a cikkek már hónapokkal a menyegző előtt.
Hihetetlen, de a spanyol televíziózás történetének legnagyobb nézettségét érte el a spanyol Fülöp herceg esküvőjének közvetítése. 25 millió spanyol - azaz a lakosság 62 százaléka - követte figyelemmel a televízió előtt a trónörökös és polgári származású hitvese, Letizia Ortiz május 22-i házasságkötését 2004-ben. Soha ennyi ember nem látott tévéműsort Spanyolországban, világszerte pedig 1 milliárd 200 millióra teszik azok számát, akik a TVE által öt kontinens 600 televíziójának ingyen átadott közvetítését látták. A spanyol sajtó által az évszázad esküvőjének kinevezett esemény televíziós felvétele nagy szervezést és hosszadalmas előkészítést igényelt. A TVE minden anyagi és humán erőforrását a monstre műsor rendelkezésére bocsátotta, de még így is szükség volt közvetítő kocsik és helikopterek bérlésére. Asszisztensek, operatőrök, újságírók és technikai személyzet egész hada: 1100 személy segítette a rendezőt, akinek 196 kamera és 27 közvetítő kocsi is a rendelkezésére állt.
A nagy erőfeszítések ellenére az esküvő televíziós közvetítése több bírálatot is kiváltott. A nézők túl intézményi jellegűnek és érzelemmentesnek találták. Többen kifogásolták, hogy a kamerák szemérmesen félrenéztek, amikor a fiatal pár áldozott. Felrótták a technikai problémákat a pohárköszöntő idején. A TVE ugyanis olyan rossz minőségű hangot adott erről, hogy nem lehetett érteni a király és a herceg által mondott szavakat. Sokan több részletet szerettek volna látni a családtagokról és meghívottakról is. A legtöbben azonban egy igazi házastársi csókot hiányoltak.
Az esküvő közvetítésének rendezője kénytelen volt egy közleményben magyarázatot adni. A pohárköszöntővel kapcsolatban elmondta, hogy az eredetileg nem volt része az élő közvetítésnek, csupán a királyi ház kifejezett kérésére illesztették be, amikor már nem volt lehetőség a technikai feltételek biztosítására. A rendező szerint nem a közvetítés volt hideg és érzelemmentes, hanem maga a ceremónia. Azzal védekezett, hogy a televízió nem mutathat nem létező könnyeket és csókokat. Ami végképp nem illeszkedik a meghitt esküvői hangulathoz az, hogy a választásokat korábban elvesztett Néppárt is kihasználta a lehetőséget, hogy az azelőtt ellenőrzésük alatt tartott, de ekkor már a szocialista kormány által kinevezett TV-vezetőt bírálja. Pillanatok alatt felkapta a spanyol politikai sajtó a témát és minden erő pártra, színre, meggyőződésre való tekintet nélkül saját nézete közvetítésére, eszközként használta fel az eseményt.
Ha megkérdeznénk az ifjú párt, ilyenről álmodtak-e, elégedettek-e és őszintén válaszolhatnának nekünk, csak úgy négyszemközt, biztosan azt felelnék, nem. Hiszen hol a meghittség? Nyilván boldogok. Főleg hogy túl vannak az őrületes, több ezer embert megmozgató ceremónián. A mese tehát nem tündérmese, annak látszik csupán. A királyi családok szemével a tündérmese valószínűleg az átlagember élete, aki elvileg protokolláris kötöttségek nélkül élheti – legalább a magánéletét. Az már más lapra tartozik, hogy inkább élhetné, hiszen egyre többen gondolják azt, hogy a privát esemény nagyszerű alkalmat biztosít másféle céljaink elérésére, külvilág felé szóló üzeneteink közvetítésére.
Forrás: eskuvoszervezes.blogter.hu
