Az esküvő egyszeri és megismételhetetlen esemény, ezért is kell nagyon körültekintőnek lenni a pillanatmegörökítők, vagyis a fotós és videós kiválasztásakor.
Ma már egyre kevésbé népszerű a „hagyományos” fényképészet, a legtöbb pár, ha csak lehetséges, kerüli a beállított pózokat, törekszik a bensőséges, ellesett pillanatok megörökítésére. A jó fotós akár szubjektív módon, de intenzív érzelmi tartalmat közvetít és feltétlenül kreatív. A legváltozatosabb kameraállásokat, nyílásszögeket, színeket, kivágásokat használja a kifejezés eszközeként. Az ilyen fotóriporteri megközelítés már 1956-ban tetten érhető volt, amikor a világot bejárták Marylin Monroe és Arthur Miller esküvőjén készült fotók (amelyeken a boldog ara épp az esküvői tortát gyömöszöli férje szájába), és még ebben az évben Rainier, Monaco hercege és Grace Kelly menyegzőjén intim pillanatokat megörökítő csodálatos fotók készültek - új irányzat született az esküvői műfajban. Ennek ellenére sokáig tartotta magát hazánkban a műtermi, kellékes, mesterkélt fotózás, amelynek csillaga leáldozóban van, ugyanúgy, ahogy profi szervező nem kooperál analóg technikával dolgozó esküvői fotóssal.
Az esküvői fotózás fő célja nem csak az események sorrendjének dokumentálása. Ugyan nagyon fontos lehet a ruhák és a körülmények megörökítése, mégis talán nem ez a legfontosabb. A jó kép érzelmeket idéz fel, hangulatot kelt, segít felidézni az átélt pillanatokat azon a bizonyos napon. A fotós belülről tudósít, intim pillanatokat fedez fel, résztvevővé, rokonná, közeli baráttá válik. Ahogy természetfotókat sem lehet stúdióban fényképezni, úgy az esküvői fotósnak is "alá kell merülnie". Csak akkor lesz hiteles, ha birtokában van annak a speciális képességnek, ami révén alkalmas a mások által megélt érzelmek átélésére. A fényképésznek persze igen jól képzett szakembernek kell lennie, hiszen extrém körülmények közt kell dolgoznia, változó fényviszonyok, zajos embertömeg és állandó mozgás közben kell maradandót alkotnia.
Tapasztalat, hogy az esküvőkre egyre több vendég érkezik digitális fényképezőgéppel vagy kamerával. Teljesen jogosan merül fel a kérdés: miért ne örökíthetnék meg ők a nagy eseményt? Nos a gondolat teljesen logikus. Ha van a vendégek között tapasztalt fotós professzionális felszereléssel és hajlandó a keresőn keresztül nézni az eseményeket egész álló nap, nem enni, és nem inni, hanem azt várni, mikor bukkan fel egy érdekes téma – ez esetben jó döntés őket választani. Ha azonban lelkes amatőrök veszik körül a párt, akiknek fogalma sincs mit jelent extrém körülmények közt, alacsony vagy éppen túl erős megvilágítás mellett egy-két másodpercen belül három-négy értékelhető felvételt készíteni - nos akkor garantáltan csalódni fognak. Az persze nem igaz hogy amatőrök nem tudnak jó felvételeket készíteni, sőt. De míg egy profi egy nap alatt 2000-4000 felvételt készít, addig egy amatőr annak a tizedét. Egy jó profi is nagyon sok felvételt elront, jó esetben kb. a felvételek 40-50%-a nevezhető alapvetően sikeresnek expozíció, élesség és kompozíció tekintetében. Az amatőrök összehasonlíthatatlanul rosszabb aránnyal dolgoznak. Egy nap végén a szakembernek mintegy 1000-2000 felvétele marad a legjobb 200-400 kiválasztására. Az amatőrnek szinte semmi, így aztán jó esetben 4-5 olyan felvételt tart majd a kezében, amelyeket egy profi sem dobna ki. Ilyen egyszerű a dolog.
A fotós munkadíját a munka volumene, a helyszínek, a távolság és a végeredmény formája, valamint sok egyéb tényező befolyásolhatja, így 35 000 Ft-tól akár több százezer forintig változhat.
Forrás: eskuvoszervezes.blogter.hu
