És ha igen, miért nem?! – tehetnénk hozzá rögtön az ismert kabaréfordulatot. Először próbáljunk a NEM táborába tartozók számára adni egy meglehetősen leegyszerűsítő, ám a lényegre mutató választ:
- Nem, nem kell vőfély! Takaríts meg (mondjuk) 40 ezer forintot, és szervezd végig a saját lakodalmadat! Megéri!
A kérdés persze annyira didaktikus, annyira retorikai és annyira ál, hogy az már szinte fáj. Persze hogy kell vőfély – és ezt nem azért mondom, hogy újabb sefteket szerezzek (ha a jelenlegi mennyiség felett vállalnék, az a páromnál biztosan kiverné a biztosítékot, aki egyre nehezebben viseli a magányos, vagy a barátnőkkel eltöltött péntek/szombat estéket).
Egy kolléga oldalán azt olvastam, hogy hatvan ember felett már mindenképpen jó, ha van vőfély. Miért?
Ha csak harminc ember van, akkor azokat nem kell szórakoztatni? A válasz nem a mennyiségben leledzik – ahogy pásztor dédapám, Füstös Mihály bolyi „kinnháló gulyás” szokta volt mondani, nem kell sok marha a legelőre –, hanem a vőfély munkájában. Mert hogyan működik (szerintem) egy (jó) vőfély? A lakodalom előtt egy-két alkalommal találkozik a fiatalokkal, akik részletesen elmondják neki az elképzeléseiket. A vőfély jegyzetel, mint állat, és aztán legjobb tudása szerint igyekszik mindent elkövetni annak érdekében, hogy a boldog ifjú pár lakodalma éppen olyan legyen, ahogy azt az előzetes megbeszéléseken jelezték.
Ez rendkívül egyszerűen hangzik, de a sikerért nagyon meg kell küzdeni. A munka már a megbeszélésen elkezdődik, az elmondani kívánt, nyilvánvaló tartalmakon túl ugyanis számos háttér-információt meg kell szerezni, nehogy aztán „in action” akasztott házában kötelet emlegessünk. Lehet, hogy furcsa, de egy vőfélynek elég bátornak kell lenni ahhoz, hogy a kényes dolgokra is rá merjen kérdezni – csonka család, halálesetek a családban, tabuk stb. A vőfélynek erről egész egyszerűen muszáj tudni. Nem ereszthet ugyanis el egy motoros poént egy olyan helyen, ahol valami rokon motorbalesetben halt meg stb. Egyszer én is belefutottam egy kisebb pofonba. A legjobb barátom esküvőjében az egyik játékot egy ifjú házaspár nyerte meg, nyereményük egy lufi volt. Azt találtam mondani, vigyék haza a gyereknek. Azt mondták, nincs gyerek. Erre visszakérdeztem, hogy hány éve is házasok, majd elsütöttem egy közepes poént, a népnek tetszett, dőltek a nevetéstől. Aztán később kiderült, hogy ők nagyon nagyon szeretnének gyereket, már a lombikprogramba is beneveztek, meg minden, de egyelőre nem jött össze. Persze, honnan a büdös francból tudtam volna, nem volt rájuk írva. Ha már az elkerülhetetlent nem tudjuk elkerülni, legalább az elkerülhetőt meg kell próbálni egy nagyon alapos előkészítéssel.
Tudom, hogy ezzel sokaknak újat mondtam. Sok ifjú pár még azon is csodálkozik, hogy előtte kéne találkozni. Van, aki meg is kérdezi, hogy ezt muszáj-e? Nem, nem muszáj, de akkor hívj olyan vőfélyt, aki minden lagzit egy kaptafára csinál, ezért mindegy neki, hogy te mit akarsz.
Ami nem jön át az esküvői videókon: a vőfély rengeteg háttérmunkát végez. Folyamatosan egyeztet a zenekarral, a videóssal, a konyhával, a pincérekkel stb. Ez a munka a látható, manifeszt dolgokkal – köszöntőkkel, szövegelésekkel, játékokkal – egyenrangú, vagy megkockáztatom: több. Mert mit vár el mindenki a vőfélytől? Azt, hogy rend legyen a lagziban. Ha jól teszi a dolgát, tkp. nem is észrevehető, hogy van. A vőfély ismeri a forgatókönyvet, s feladata, hogy azt mindenkivel betartassa. Ez azért különösen nehéz, mert erre nincsenek meg a megfelelő eszközei. Ha késik a konyha, nem rúghatja ki a szakácsot stb., tehát csak egyéniségének súlyával és pontos koordinációval tudja elérni célját.
És itt vannak a látható dolgok, amiért vőfély/MC-t szokás fogadni. A vőfély kikéri a menyasszonyt; elbúcsúztatja a vőlegényt és a menyasszonyt; „igazítja” a nászmenetet; fogadja őket a vendéglátóipari egységben; „beköszönti” az egyes fogásokat; pohárköszöntő(ke)t mond; levezényli a menyasszonytáncot, a kellő időben pedig lezárja a lakodalmat. Az üresjáratokban pedig különböző játékokkal és egyéb humoros tevékenységi formákkal szórakoztatja a násznépet.
Ha bárki úgy érzi, hogy enélkül jól megvan, ne hívjon vőfélyt. Ám ha arra gondolunk, hogy vidéken egy vendéget zusammen kb. 800-1000 koronából – a fővárosban többől – lehet kihozni, akkor ehhez képest egy vőfély bére elenyésző összeg, főként, ha tekintetbe vesszük, hogy mekkora látható és nem látható munkát végez el. A lakodalom egy drága dolog. Akinek nem futja rá, ne szervezzen…
Forrás: vofely.blog.hu
