A Hattyús-tó tervezett újraépítése miatt az érdeklődés középpontjába került Grassalkovics III. Antalné Esterházy Leopoldina (1776-1864 – a máriabesnyői családi kriptában nyugszik férjével együtt), híres kertje. A dinasztiaalapító Grassalkovich Antal unokájának felesége közreműködésével lett a korábbi franciakertből angolpark, és akkor létesült a két Hattyús-tó is.
„…Grassalkovich hercegnő gödöllői virágos kertjének elrendezése annyira ízléses, s a növényeket olyan gondosan ápolják, hogy talán még Angliában sem lehetne szebbet találni. A lehető legelőnyösebb módon alkalmazzák a gyep, a liget, a lugas minden változatát, csakúgy, mint a rácsos szaletli, a virágkosarak és – csokrok szerényebb fényűzésben rejlő összes lehetőségét. Itt Gödöllőn azonban, a sok szépség közepette, melyet természet és művészet oly bőkezűen szórta erre a tájra, dehogy is törtük ilyesmin a fejünket, amit láttunk, annyira elkápráztatott és felvidított, hogy semmi kedvünk sem volt bírálgatni.”
Az angliai születésű John Paget orvos (1808-1892) Wesselényi Polixénát vette feleségül, és mielőtt a reformkor Magyarországán letelepedett volna másfél évig utazgatott hazánkban. A kastélyparkban töltött kellemes órákra emlékezve írta fent idézett megállapítását.
A kastélyt övező zöldterület annak idején három részből állt: a főhomlokzattal szemben volt az úgynevezett alsópark
A díszudvar mögött terült el a felsőpark (nagyjából a mai kastélypark) és a HÉV vonal túloldalán lévő (most Erzsébet-park) területet nevezték a herceg mulatókertjének. Egy 1799-es leírásból ismert, hogy a kálvária alatt a Pazsaki-források (Rákos patak forrásai) vizét gyűjtötték össze, amit cserépcsöveken vezette oda Szada határából, azt kőmedencében gyűjtötték össze, és abból táplálták a szökőkutakat. (A kálvária felújítására is nyert a város pályázati pénzt.)
Franciaországból indult a "vissza a természethez" mottó jegyében, szinte egész Európában eszelős kertépítési mánia kezdődött. Ez Gödöllőt sem kerülte el. A parkkal kapcsolatban (is) kihagyhatatlan forrásmű Odrobenyák János: Gödöllő hajdan és most címmel írt könyve. A szerző, lévén tisztelendő, a plébánia Historia Domusából szerezte ismereteit mi is történt 1817-ben.
„A hercegasszony a felső kertet környező kőfalakat, melyek a szabad kilátást akadályozták, lerontatta s azok helyébe mély árkokat ásatott, melyekből kiemelkedő bástyákat huzatott körül egész a földszinig, és azok tetején rácsozott keritést huzatott… A felső kerthez tartozik a főbejárástól jobbra és balra eső két kis kert a terrasseokkal együtt. Itt állanak azon kőbódék, melyek egykor a hercegi udvari gránátos őrség számára szolgáltak. A Grassalkovics családnak ugyanis gránátosai is voltak, kik diszőrséget képeztek a főbejáratnál, azonban 1827-ben, midőn a II. herceg csőd alá jutott, a költségkimélés szempontjából a gránátosok elbocsáttattak.
E gránátosok igen ügyesek voltak a kert kivilágításának elővarázsolásában. Több ily elragadó büvös kivilágitás jegyeztetett fel, mely a magas vendégek megérkezésekor néha meglepő hirtelenséggel lőn előállítva. 8000 lámpás állott készenlétben, melyek ily alkalomkor az egész felső kertben különféle meglepő csoportozatokban helyeztettek el. A felső kert e tündériességét ilyenkor nagyban emelte, a kert közepén elhelyezett házi zenészek játéka. – Ily estélyi ünnepélyek alkalmával nemcsak a gödöllői lakosság, hanem a szomszéd-falvak értelmisége is, szivesen összecsoportosult; s a mennyiben csak keveseknek engedtetett meg a bemenet, a tömeg a felső kert környezetében le-és felsétálgatva az országútról, vagy pedig a kálvária-dombról hallgatta a zenét.”
Esterházy Leopoldina kertjének csodájára jártak. A Honművész című lap 1837-ben így számolt be látnivalóról.
„Ezen nagy terjedelmű kertet ugy nézhetni, mint angol kertet, mellynél az elrendezés helyes, s az üveg- s ananászházak jó karban állanak. A kis elzárt virágkert a herczegné mulató helye. A hattyú-tó tükrében levén állitva pavillonja is, melly kert mélyebb helyzetű valamivel a nagynál, s mellyet egy faragott kövekkel kirakott csatorna választ ketté, – s beosztásban helyes izlésre és kertészi szorgalomra mutat.A mostan élő herceg megengedé alattvalójinak a kerten keresztül kocsizást, s a kertben sétálhatást, mi által élénkséget nyert a kert. Közel a kastélyhoz helyezvék az uradalmi tisztek lakjai, ugy hasonlólag az egy emeletes vendégfogadó is. A vadas kertben, melly összeköttetésben áll az angol nagy kerttel, s melynek kerülete mintegy 3 órányi, láthatni különféle vadakat, jelesül szelid arany s ezüst fáczánokat.”
A Regélőben pedig ezt olvashatták a korabeliek a felsőparkról.
„Itt rózsavirányok mosolyognak, amott fehér liliomok tárván ki szűz keblöket aranyszín ruhácskájuk úgylátszik bennek, mint Ámornak nyila egy ártatlan szívben, – emitt szerény vaniliák éreztetik fenséges illatjokkal itt létöket.– amott nyílt arcú hortensiák hivogatnak az előttük álló padra leülni, mellyet sugár jegenyék, susogó hársak s komoly fenyvesek környékeznek. Itt-ott gyönyörű vegyöletben külön színü s alakú virágok – talán a világ öt külön részéről összehordva.
A Regélő munkatársa átsétált az alsóparkba is.
„Ezen kisebb kertben találhatni a finomabb, legkülönneműbb rózsa virágokat, ezer féle peralgóniumokat (muskátli), teljes s mintegy 80 féle színű georginákat (dália) oleandereket, (leander) fejér és piros szinüket…”
A kastélyba látogató híres emberek: – Széchenyi István, a hercegnő nagy tisztelője, és Petőfi Sándor, aki a jószágkormányzó lányának, Mednyánszky Bertának írta szerelmetes verseit, és mások is – örömmel gyönyörködtek a pompás látnivalóban.
A kastély személyzete és a település minden lakója szeretve tisztelte a hercegnőt, valóságos „védangyaluknak” tartották. Örömmel konstatálták, amikor a nagyobbik hattyús-tó közepére, a kifejezetten neki épített pavilonhoz „csolnakázott”. Ám mégis dicstelen ok miatt hagyta el a kastélyt és az általa teremtett angolparkot. Egy idegen – szászországi – kertészsegéd visszaélve jóindulatával, tudván azt, hogy nem őrzi senki: elrabolta a hercegné ékszereit és kifosztotta az uradalom pénzárát.
Ha a kastély állandó kiállításán látható egyik festményről Esterházy Leopoldina lenézne hajdani kertjére, vajon ráismerne-e? Van-e olyan fa, amit még az ő idejében ültettek? Igen, pl. a barokk színház előtti páfrányfenyő (Ginkgo biloba) és a főszárny és a még romos Muzsikus-gang derékszög által határolt területen látható juharlevelű platán (Platanus x acerifolia) is, amit nagy valószínűséggel még a hercegnő életében telepítették.
(A két tavat később a királyi időszakban Erzsébet királyné óhajára feltöltötték, az egyiket az 1870-es, a másikat az 1890-es évek elején, mivel a patak már nem tudta kellő vízhozammal ellátni azokat.)
Forrás: kastely.blogter.hu
