Mondják, Magyarországon nincsenek sztárok. Ahhoz túl kicsi az ország, itt nem tud elbújni a híres ember, bármikor belebotlunk a közértben vagy a postán. Pedig a sztár egyik alapvető kritériuma, hogy legyen elérhetetlen, legyen nagyon gazdag. A magyar sztárra az igaz, hogy folyton szerepel a TV-ben, bulvársajtóban. A magyar sztár vagy példás családi életet él (átmenetileg) vagy nem. Mindkettő folyamatosan táplálja a gépezetet. Persze nagy kérdés, hogy kit is nevezünk sztárnak? Ki számít sztárnak? Egy főszerkesztő egyszer feldühödött a sok sztárjelölt dömpingjén, és kijelentette: Nálunk csakis az számít sztárnak, akit tíz, utcán megkérdezett nőből legalább nyolc ismer!
A magyar sztárkultusz és bulvársajtó kialakulása talán a múlt század harmincas éveiig vezethető vissza. A lapok társasági rovataiban Intim Pista és társai számoltak be az akkori filmcsillagok, színházi sztárok, sportolók, nemesemberek és - ma mily elképzelhetetlen módon – híres költők, írók magánéletéről. Ettől az időtől kezdve minden kor (még az átkos évtizedei is) kitermelte a maga sztárjait. A rendszerváltás óta ránk tört szabad (és néhol szabados) sajtó sztárjainak ismertsége egyszerre alaposabb, de kevésbé értékes, mint azoké, akikről évtizedekkel korábban olvashatott a közönség. Ma néhány találó mondattal, gesztussal bárki sztár lehet. Andy Warhol közhelyessé vált mondata a népszerűségről nap, mint nap beigazolódni látszik. Az érvényesülésnek gyakorlatilag nincsenek határai, a publikum éhes, hát etetni kell. Sztár lesz, akiből a média sztárt akar csinálni, de csak addig marad sztár, amíg a média akarja. Csortostól Págerig, Latabártól Karinthy Frigyesig valódi tartalom: nagy alakítások, nagy teljesítmények és valódi tehetség jellemezték a hírességeket. Ehhez képest mit teljesítenek a maiak? Az ország közhelyesen szólva nem csupán politikai hovatartozás tekintetében megosztott, de a kultúrafogyasztás mikéntjében és a média híreinek befogadásában is egyértelműen látszik rétegződés. Van egy réteg, amely elfogadja a fogyasztói társadalom olcsóbb kínálatát, sőt örömmel veszi, mert ebben önmaga jól értesültségét, társadalmi felemelkedésének lehetőségét látja. A média üzenetei a sztárokról a hírek fontosságát igazolják: mindenki erről beszél, én is tudok róla, tehát jól értesült vagyok.
A mai magyar sztárokat a nyugati áraknál sokkal olcsóbban is felkérhetik egy-egy márka képviseletére. Nemcsak azért, mert nálunk összehasonlíthatatlanul alacsonyak a gázsik, hanem mert nincsenek tisztában azzal, mekkora értékük van a pr piacon. Másik ok, hogy a szponzorált sztárokkal együtt ritkán kerülnek médiába a kijelölt termékek. Ebben nem feltétlenül a sztár a vétkes, mert a publicitást elérni elsősorban a szponzor dolga lenne. Ez nyilván nem könnyű, hiszen a média azt mondja, ha már bújtatott reklám, akkor azért a szponzor ne a sztárnak, hanem neki fizessen…
A mai hazai sztárvilág attól is más, mint a korábbi, hogy körbetámogatja egymást, kvázi külön kasztot képvisel. Sztár csak sztárral barátkozik. Én meghívlak téged, te visszahívsz engem. Erről írnak az újságok, együtt fotóznak minket a partikon. Ha rólunk írnak, akkor nő a műsorunk nézettsége, nő a reklámbevétel, amiből visszaosztunk kicsit a lapoknak is. A kör így bezárul, de könnyű kiesni a gyorsan forgó kerékből, mert amint esik a nézettség – úgy nem nézik meg kétszer, hogy ki az arc, rögtön kicserélik.
„A magyar média egy piti szemétdomb, egy csomó piti kakassal” – fogalmazta meg elhíresült kritikáját Csiszár Jenő műsorvezető néhány évvel ezelőtti visszavonulásakor, a hazai sztárokról és sztárcsinálókról. Pedig a sokat vitatott médiaszemélyiség egyik utolsó hírnöke volt a klasszikus, önépítő hírességeknek. Azóta a képernyőn megjelentek a meghatározott célcsoport igényeire szabott, hosszabb-rövidebb előkészítő kúrán átesett arcok. A jelen felfedezői szerint elegendő marketingtevékenységgel bárkiből lehet híres embert építeni, a kérdés, hogy mennyi ideig tud a kamerák előtt, illetve a címlapokon maradni.
Manapság a gondolkodó emberek sem nagyon beszélnek másról, mint arról, amit a bulvármédiában látni vagy olvasni lehet, ez tölti ki az életünket. Például, hogy két kereskedelmi médiasztár egybekelt. Vagy ki kivel hányszor: erről szól a közéletünk. Mikor már vezető politikusok is elmennek a beszélgetős TV-show-kba vagy pártállástól függetlenül nyilatkoznak a bulvárlapoknak, sőt élnek a bulvár adta népszerűség lehetőségeivel - lehet ugyan pocskondiázni a mi bulvár-világot, de muszáj elismerni, ebben élünk.
A médiasztárok formálói szerint a világon mindenütt és mindenkiből lehet befutott ünnepelt figura – egy ideig. Az igazán rátermettek viszont hosszú távon is képesek a középpontban maradni. Árpa Attila producer – akit a nagy magyar sztárcsinálónak tartanak – egykori nyilatkozatában a mai magyar elektronikus média szereplőit három kategóriába sorolta. Szerinte a „lufi” típus kizárólag állandó szerepeltetése miatt képes a képernyőn maradni; vannak az ismert és tehetséges, de középszerű figurák; végül vannak a valódi sztárok, akiket onnan lehet felismerni, hogy ha a nevük mögé tesszük a művész úr vagy művésznő megszólítást, nem hangzik idétlenül. Ha egy sztár leereszt, könnyedén helyettesíthető egy másik lufival. Magyarországon tízmillió potenciális, ilyen jellegű médiasztár biztosan van. Meglátása szerint ennek az a pozitív következménye, hogy a valóban tehetségesek könnyebben kitűnnek.
A magyar médiaesküvők sorából kiemelkedő „szenzáció” volt Marsi Anikó és Palik László frigye. Szinte nem volt olyan részlet, amely ne szivárgott volna ki az álomesküvőnek álcázott médiaeseményről. A lapok végigtudósították a szappanoperát a szakítástól az újabb egymásra találáson át a lánykérésben kicsúcsosodó boldogvégkifejletig. Bár a felek látszólag titkolóztak, vagy szűk szavúan nyilatkoztak, még az esküvői ruhapróbájukat sem voltak képesek titokban tartani. Palikot és Marsit állításuk szerint meglepte, hogy esküvőjük híre ekkora érdeklődést keltett…Mivel mindketten az egyik kereskedelmi csatorna sztárjai, profi sajtókampány tudósított kapcsolatuk minden rezdüléséről. Olyannyira, hogy világsztárokhoz méltó módon az egész ország értesült, többek közt például egy közkézre adott, sajátos - elvileg a négyszáz fő meghívottnak szóló - esküvői meghívóról. Megismerhettük a helyszínt, a menüsort, sőt a menyasszonyi torta ízét is – gondolatban. Az esküvő vélhetően több milliós költségeit állítólag szívesen átvállalta egy tévés pletykamagazin a kizárólagos közvetítés jogáért.
Forrás: eskuvoszervezes.blogter.hu
