Aki ma látja, már nehezen tudja elképzelni, hogy alig néhány évvel ezelőtt még bizonytalan volt a kehidai Deák-kúria sorsa. Az épület felújítását az 1997-ben életre hívott Deák-kúria közalapítványt kezdte el, és Deák Ferenc születésének 200-ik évfordulójára -2003-ra- készültek el a kúria teljes külső-belső felújításával. Ekkor nyílt meg az épület keleti szárnyában "A haza bölcse, Zala büszkesége című kiállítás" is.
Deák Ferenc életéből a söjtöri szülőház az ismertebb, ahol pedig csak pár napot töltött megszületése után, míg a kehidai kúriát 46 éven keresztül -1808-tól 1854-ig- tekintette otthonának. Ezekben az években a reformkori Magyarország szinte valamennyi kiemelkedő személyisége járt Kehidán. Bizony különleges érzés ma abban a dolgozószobában állni, ahol egykor Kossuth beszámolóját hallgatta Deák, vagy éppen pipázva adomázott vendégeivel, hogy azután még aznap éjjel megfogalmazzon egy remek válaszfeliratot a királyi előterjesztésre.
Bár Deák Ferenc Söjtörön született, az ő édesapja annak idején a kehidai kúriában látta meg a napvilágot, és oda is tért vissza a gyermek születése után nem sokkal, amikor elhagyta a számára oly szomorú helyet, ahol szeretett felesége elhunyt. (Deák Ferenc édesanyja, Sibrik Erzsébet ugyanis belehalt a szülésbe). A kisgyermeket az édesapa nem vitte magával, hanem a testvérénél helyezte el, Zalatárnokon. (A gyakorlati okok mellett -hiszen a testvérénél ekkor jobban tudták a gondját viselni az újszülöttnek-, az is biztos, hogy az apa nem szívesen látta a gyermeket.) Testvéreit öt évvel később követhette Kehidára a gyermek, amikor édesapja halála után testvérei maguk mellé vették. Deák Ferenc tehát ötéves korától, 1808-tól lakott Kehidán, a falu közepén, egy kis emelkedésen álló kúriában.
A kehidai kúriát Hertelendy Gábor építette az 1740-es években. Hertelendy nem csak birtokosa volt a településnek, hanem feltámasztója is, hiszen a török időkben teljesen kihalt Kehidát ő építette újjá és népesítette be újra. Az L alaprajzú, földszintes épület helyén feltehetőleg már korábban is nemesi udvarház állt, amely szintén a török hódítás idején pusztulhatott el. Az épült közel kétszáz évig nagyobb átalakítás nélkül szolgálta urait. A Hertelendy és a Deák családok idejében csak kisebb átalakításokra került sor, például az udvari folyosó nyitott tornácát az 1790-es években befalazták és ablakokkal látták el, ugyanakkor, amikor a déli szobából nyíló házikápolnát is kialakították.
Ma látható, végleges formáját az 1920-as években végzett bővítéskor nyerte el a kúria. A Deák család úgy került kapcsolatba Kehidával, hogy Deák Gábor (Deák Ferenc nagyapja) Hertelendy Gábor egyetlen lányát, Hertelendy Annát vette feleségül, így a Hertelendy-uradalom földesura lett. Amikor a házasságukat alig több mint tíz év múlva felbontották, a vagyonmegosztás során Kehida az asszony tulajdonába került, Söjtör -és más jószágok- pedig Deák Gáboréba. Később a férj per útján próbálta visszaszerezni a kehidai birtokot (sikertelenül), fiának azonban sikerült visszaszereznie, mégpedig úgy, hogy a jelentős adósságokkal küzdő édesanyja adósságait átvállalta a birtok tulajdonjogáért cserébe.
A Deák család tehát 1803-ban tért vissza Kehidára. Idősebb Deák Ferenc 1808-ban hunyt el, tőle négy gyermeke -Antal, Jozefa, Klára és Ferenc- örökölte meg a tekintélyes bitokot. A család feje és a birtok irányítója a legidősebb fiú, Antal lett. Ekkor magukhoz vették a még gyermek Ferencet, aki ezután itt élt, kivéve azt az időszakot, amikor tanulmányait folytatta az ország különböző iskoláiban. Deák Ferenc a tanulmányai elvégzése után, 1823-ban tért vissza Kehidára, ahol ezután közel tíz évig élte a vidéki nemesség -időként kifejezetten magányos- hétköznapjait. Problémát jelentett például számára a szükséges könyvek és folyóiratok beszerzése, így a pesti barátaival folytatott levelezés segítségével igyekezett a friss hírekhez hozzájutni. Ezekben az években szívesen töltötte idejét fafaragással, ezért egy kisebb műhelyt is berendeztek a számára az épület déli végében.
Jelentősen különbözik ettől a kortól a második kehidai időszak -a szabadságharc leverése utáni passzív ellenállás évei-, amikor Dákot a reformkor valamennyi jelentős személyisége felkereste kehidai otthonában, hogy hol a véleményét kérjék ki, hol arról győzzék meg, térjen vissza a politikai életbe. Járt Kehidán Batthyány Lajos gróf, Kossuth Lajos, Teleki László, de Vörösmarty Mihály, Wesselényi Miklós és Eötvös József báró is. Ahogy a visszaemlékezések említik, alig telt el nap látogató nélkül. Deák tehát falusi "remeteségében" is naprakész volt az aktuális politikai folyamatokról.
A ház berendezését Eötvös Károly leírásából ismerhetjük. Ő a keleti szárnyban öt egymásba nyíló szobát említ, közülük egy nagyobb -amelyikből a házikápolna nyílik- volt Deák hálószobája. A mellette lévő, fogadószobaként használt helyiség lehetett egyben Deák dolgozószobája, aki a kandalló mellett pipázva hallgatta meg vendégeit. A következő két szobában szállásolták el a vendégeket. Majd az ezt követő -az épület két szárnyát összekötő- legnagyobb szoba volt a kúria díszterme, amelyet jelentősebb alkalmakkor ebédlőként használtak. Az északi szárnyban a konyha, a gazdasági iroda, a cselédszoba és az éléskamra kapott helyett.
Deák végül 1852-ben döntött a kehidai birtok eladásáról, amelyet két évvel később vásárolt meg a Széchényi család. Deák ekkor költözött végleg Pestre. Forrás: kastely.blogter.hu
