A blogunkról

Bemutatjuk a megszervezem.hu weboldalt, mint rendezvény navigátort!
Minden információt összegyűjtünk, ami jelenleg az interneten van rendezvénnyel, esküvővel kapcsolatban.
A blogon PR cikk megjelenítésére is van lehetőség, de kizárólag a partnereink számára.
Csatlakozzon partnerként!

Címkék

álomesküvő (61) bál (3) báli ruha (1) biofesztivál (2) blog (3) bor (29) borfesztivál (5) catering (3) cégadatbázis (1) ceremóniamester (11) csali (1) csokoládé (1) cukrászda (1) damjanovich (1) dekoráció (11) dilemma (1) eljegyzési gyűrű (4) előadó (2) előadóművész (1) emagazin (2) esküvő (199) esküvői csokor (12) esküvői kitűző (5) esküvői ruha (22) esküvői torta (11) esküvőszervező (88) event expo (2) e mail cím (1) fehér galamb (1) fellépő (2) fesztivál (2) fotós (21) fotózás (9) gasztro (1) gasztronómia (3) google (1) google adwords (2) hatékonyság (2) házasság (14) hellókarácsony (3) hostess (1) ingyen (1) internet; (2) internet marketing (2) internet stratégia (4) internet trend (1) iwiw (2) karácsony (8) kastély (29) kastély07 (1) kastélyszálló (7) kiállítás (4) közösségi oldal (1) landing oldal (3) látogatottság növelés (3) likör (1) link (1) linkapcsolat (2) marketing (3) meghívó (1) menyasszonyi csokor (6) menyasszonyi ruha (15) menyasszony tánc (7) mercus (1) milliomos szuletik (1) nászút (13) nyereményjáték (4) önbizalom (1) online (4) online iroda (4) online marketing (5) online mini képzés (1) online pr (1) online public relation (1) online vallalkozas (2) online vállalkozás (1) pálinka (1) pecabot (1) poker (1) ppc (1) program (1) reddit (1) rendezvény (103) rendezvényhelyszín (45) rendezvényhelyszín0 (1) rendezvényszervező (55) rendezvénytechnika (11) rss (1) sütemény (2) svédasztal (4) szerelem (1) színész (1) torkos csütörtök (1) újdonság (2) vásár (2) videós (1) virág (2) virágbolt (1) vőfély (21) web2 (1) web2.0 (1) weboldal (2) webrendezveny.hu (1) zenekar (1) zenész (3)

Stratégiai Partner

Házasság dilemmái

2008.10.13. 20:01 | megszervező | Szólj hozzá!

Elavult intézmény, de nélkülözhetetlen és lelki szükséglet van rá!

NemIdestova száz éve mondogatják a házasságról, hogy válságban van: már a századforduló drámái, regényei is szóltak erről. Néhány évtizede pedig ez nem csupán az irodalom és a film központi témája, hanem társadalomfilozófusok és szociológusok is mind többet foglalkoznak vele. Elsősorban a válások nagy és növekvő számaránya kelti a válság érzését. Mára látszik: reális becslésnek bizonyult, hogy az ezredforduló táján minden második házasságnak válás lesz a vége. (Buda Béla dr. írása)..

 Hogyan határozzuk meg a válás fogalmát? A statisztikákban rendszerint a bírósági döntések által megszakított házassági együttélések száma szerepel. De a kutatók jól tudják, hogy ennél jóval több a gyakorlatilag elvált házastársak száma, akik nem viszik (többnyire egyelőre) bíróság elé a dolgot, ki-ki éli a maga életét. Vannak hazai adataink, amelyek szerint nálunk is nagyon gyakori a funkcionálisan különvált párok száma, akik azonban jogilag még házasnak számítanak. A krízis kinyilvánításának másik oka:

 

a házasságokon belüli feszültségek, konfliktusok nagy száma. Nagyon kevés házasság van, amelyben nagyobb feszültségek, konfliktusok időről időre ne támadnának. Általában egyik vagy másik fél ilyenkor a házasság intézményét érzi nyűgnek, béklyónak magán. A konfliktusok alatt megnehezül vagy felfüggesztődik a házasságból eredő alapvető funkciók némelyike. A házasság ilyenkor nem szilárd alapja a családnak, nem segíti a gyerekek harmonikus lelki fejlődését. A jónak mondható házasságokban is sok az olyan vita, ellentmondás, feszültség, ami társadalmi szinten is megjelenő kérdés, s amiben nemcsak a pár jut nehezen egyetértésre, hanem amiről alig tudják a szakemberek is megmondani, hogyan és mi a helyes. Ilyen például a házasságon belüli szexuális hűség, a házassággal kapcsolatos gazdasági döntések, vagy a házassági munkamegosztás kérdése. Ezekben a viták többnyire egy tengelyen mozognak, az irányító szerep és az egyenjogúság közötti vonulatban. Szokások, hagyományok, sőt, egyes esetekben még a törvények is az egyik fél irányító, vezető, domináns szerepét engedik meg. Miközben terjedőben van az egyenjogúság elve - ezt a legtöbb modern ipari társadalomban törvénybe iktatták -, s ezért erős társadalmi mozgalmak (pl. feminizmus) is küzdenek, ám ez egyelőre nem tekinthető még teljesen megvalósultnak. Többnyire a férfiaknak van több joguk, lehetőségük arra, hogy a házasságon belül megszabó szerepet töltsenek be, így nekik általában több jut a szexuális szabadságból, a gazdasági döntések előnyeiből, és ők azok, akik munkájukat általában a családon kívül szervezik meg, s előszeretettel hagyják a nőre az otthon tisztántartását, a konyhát és a gyerekeket.

Kell-e még a házasság?


AzElég régen megfogalmazódott már az a válasz a felmerülő problémákra, hogy a házasság elavult intézmény, nincs rá szükség, pótolni kellene valami mással. A legkülönbözőbb érvekkel szokták ezt a radikális álláspontot alátámasztani - némelyikben nem kevés igazság is van. Szokták mondani, hogy a házasság tulajdonjogi viszonyokat állít fel emberek között; birtokolják egymást szexuálisan, gazdaságilag, és a birtoklásban megvan a kizsákmányolás lehetősége. Mondják, hogy a házasságban "elkényelmesednek" egymással szemben a felek. Éppen a "birtoklás" miatt nem kell erőfeszítést tenniük a partner megtartására. Mások a szabadságot, az önmegvalósítás lehetőségét említik, amelyet a házasság akadályoz. Vannak, akik a kétgenerációs, úgynevezett nukleáris család szerkezetét tartják idejét múltnak, mert ez a gyerekeket a közösségből kiszakított módon neveli, ha pedig a család nem optimális "személyiségújratermelő" rendszer, akkor a házasság jelenlegi formájának egyik legfőbb indoka kérdőjeleződik meg. Bizonyos fokig a házasság intézményének kritikáját jelenti, hogy világszerte nő a házasság nélkül együtt élő párok száma, akik együttélésüket ideiglenesnek tekintik. A hetvenes évek végére az Egyesült Államokban az együtt élő pároknak több mint három százaléka házasság nélkül élt együtt. Az azt követő tíz évben újabb egy százalékos emelkedést tükröz ez az arány. Lanyhult a házasodási kedv, ami az ötvenes-hatvanas években világszerte nagy volt. Ez azt jelenti, hogy a párok korán házasodtak, és nagyobb számban, mint előzőleg, a különböző korcsoportokban kevesebb volt a házasság nélkül élő, mint régen. Csökkent az újraházasodás gyakorisága is. Azonban bárhogy nézzük, a házasság még mindig erős intézmény, legfeljebb egyeduralma van megrendülőben; az emberek többsége még kötődik a házassághoz, mint együttélési formához. A fő motiváció ugyan a családalapítás, de a gyermektelen együttélésben is a házasság az uralkodó viszonyrendszer. Vizsgálták a házasság nélküli együttéléseket, és kitűnt, ezek nagyon kevésben különböznek a házasságtól, annak a mintázatát követik. (Az ilyen párok sem adnak nagyobb szabadságot egymásnak, mint az átlagos házaspárok.) A házasság nélküli együttélés nem igazi alternatívája tehát a házasságnak. Voltaképpen egyetlen életképes alternatívája sincs, nem váltak be - nem is nagyon maradtak fenn - az úgynevezett kommunák, amelyekben a hatvanas években sokan az új közösségi együttélési formát látták. Az embereket tartósan nem elégíti ki a magány szabadsága és az ebből eredő változékony vagy promiszkuis életmód: kötődni akarnak, együtt akarnak élni a másikkal. Érdekes adat, hogy a nyugati országokban a viszonylag szabad körülmények között élő homoszexuálisok is mind gyakrabban párokban, házasságszerű módon élnek együtt, sőt, még az esküvő rítusát is megpróbálják megvalósítani. Indirekt módon ez is mintegy a házasság létformájának nélkülözhetetlenségét fejezi ki.

Mi is a baj ma a házassággal?

Sokan keresik, vizsgálják, mi is a baj napjainkban a házasságban. A valláserkölcsi gondolkodásúak szerint hiányos az emberek önfegyelme, nem tudnak lemondani, áldozatot hozni egymásért, nem fékezik meg szexuális vágyaikat. A világi szemléletűek inkább azt hangsúlyozzák, hogy nem jól választják meg az emberek a párjukat. Régi nézet, hogy nem szabad túl korán házasodni, mert akkor még nem tud megfelelően választani az ember. Szokták mondani, hogy túl könnyű a válás, a társadalom túl toleráns a házassági konfliktusokkal kapcsolatosan. Régen bezzeg az egész közösség a házasság összetartásán fáradozott. A tudományos magyarázat az, hogy a mai emberek individualizáltak és később fejeződik be pszichológiai érésük, mint elődeiknek. A biológiai és a szociális felnőttség korábban jön létre, mint a lelki felnőttkor. A fiatal emberek huzamosan keresik a választ arra a kérdésre, kik is ők igazában, mit akarnak, milyen célokat kell maguk elé tűzzenek, milyen értékek szerint éljenek. A fiatal felnőttkor kb. két évtizednyi idejében az emberek fokozatos változási folyamaton mennek keresztül. Időnként ez a változás felgyorsul, hirtelen formában jelentkezik. De a lassú változás is igen nagy átalakulásokat visz végbe az egész mentalitásban, értékrendszerben. A házasság, különösképpen a fiatalkori házasság viszont meghatározott lelki alapokra épül, kölcsönös szükségletekre, nézetazonosságokra, és addig tud egyensúlyban maradni, amíg ezek a szükségletek kielégülnek és az azonosságok érvényesek. A jó házasságban a két személyiség nagyjából hasonló ütemben és egymásra vonatkoztatottan, összefüggésben fejlődik. A fejlődés tendenciáiban azonban általában sok a különbség a párban, és különösen sok az eltérés a fejlesztő, változtató hatásokban. A változási tendenciák különbözőségei a családi szokások, szülői minták differenciáiból adódnak. Ezek akkor is jelentősek a személyiségben, ha a házasság előtt vagy alatt nem tudatosulnak. A népi bölcsesség erre sokszor utal ("Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!"), és a gyakorlati házassági tanácsadásban is központi elv, hogy érdemes átgondolni, tud-e valaki alkalmazkodni jövendő élete párjának szüleihez, el tudja-e fogadni azokat is, mert az ő tulajdonságaik előkerülnek majd a házasságban. A fejlesztő erők a személyiséget körülvevő új emberi kapcsolatok, új csoportok. Ezek főleg a munkával, hivatással kapcsolatosan alakulnak ki. A két nem az ilyen személyközi fejlesztő erők szempontjából nem egyenlő helyzetben van. A férfiakat ma is kevésbé köti a házasság, ők szabadabban kapcsolódnak különféle baráti közösségekhez, és a munkahelyi csoportokon belül is könnyebben jutnak meghatározó helyzetbe. A nőket a házasság, még inkább a család meglehetősen visszafogja. A gyerek születése pedig egyenesen visszaveti a nőket karrierjükben, kiszakítja nemcsak munkahelyi csoportjaikból, de általában baráti kapcsolataikból is. Így tehát a férfiak gyorsabban és nagyobb ívben változnak, mint a nők, nagyobb gyakorisággal alakulnak ki titkos párkapcsolataik, kalandjaik. Gyakoriak a kommunikációs zárlatok a házasságban, esetleg évekig kerülik a kényes témákat, nem akarnak vitát, veszekedést, emiatt azután nagyobb a hirtelen jött nagymérvű krízis, konfliktus valószínűsége. Ilyenkor előjön a fájdalmas realizálás szükséglete, mert kiderülnek kényelmetlen titkok, kiderül, hogy a másik megváltozott, már nem az az ember, akinek a házasságkötéskor mutatkozott. Nagyon sokszor egy új párkapcsolat lehetősége, egy új szerelem robbant ki konfliktust és hozza elő a sok éven át elfojtott problémákat. A házasságok többségében sajnos nagyon sok rejtett gond, nehézség halmozódik fel az elfojtott szexuális igénykülönbségektől a házassági döntésekért folytatott hatalmi harc eseményéig. Úgy tűnik tehát, hogy a mai ember felgyorsult, de ugyanakkor elhúzódó és egészében nagy ívű pszichológiai fejlődése, s ennek differenciális üteme miatt veszélyeztetett intézmény a mai házasság. Ami azért is törékeny, mert a ma embere nagyon is tudatosítja, hogy "egyszer élünk", a házasságban meg akarja valósítaniönmagát, és nincs a fejében semmi olyan ideológia, amely törést, lemondást, önmegtagadást írna elő számára.

A házasság pozitív oldala

Ugyanakkor el kell mondani, hogy a házasság nemcsak azért él és mondható életképesnek, mert nincs igazi alternatívája. Azért is eleven, mert igen nagy lelki szüksége van rá az embernek, a modern embernek is. Még a lelki fejlődés sem haladhat az esetek többségében zavartalanul, ha valaki fiatal felnőttkorát magában éli. A másik emberrel való együttélés, a másikhoz való teljes alkalmazkodás szükséglete nagymértékben fejlesztő hatású. Mai tapasztalataink szerint házasság vagy huzamosabb ideig tartó házasságszerű együttélés nélkül az ember képtelen igazán megtanulni kapcsolatokat kötni és fenntartani, kommunikálni, konfliktusokat megoldani, érzelmi helyzeteket átélni. Csak ilyen együttélésben nyílik meg a másik ember annyira, hogy önmagunk tükre is legyen, és bepillantást engedjen egy gyakorlatilag másik világba. Aki ezt a különös, ma még nehezen leírható élményanyagot, "tananyagot" nem sajátítja el, az fogyatékos marad, annak még súlyosabb bajok veszélye lebeg a feje fölött, mint a házassági krízis vagy a válás. A családalapításban pedig különösen a házasság az alap, a család ugyanis a legtöbb egészséges ember természetes igénye. De a felnövekvő gyerekekkel való kapcsolat, a családi kis csoport tagságának és időszakos irányításának élménye ugyanúgy elmaradhatatlan ingeranyag a harmonikus és a teljes pszichológiai fejlődéshez és lelki élethez, mint a házasság. Sokat jelent a másik teljes elvállalása is. Ebben rejlik a házasságnak, mint klasszikus együttélési formának egy sajátos értéke, előnye is. Mai tudásunk szerint van fontossága a nyíltan vállalt "szerződésnek" egymással szemben, az ünnepélyességnek és a rítusnak, ami az egybekelést kíséri, a nászútnak, a lakodalomnak, a jegygyűrűnek és a sokféle formaságnak, amit a mai ember már nem szívesen vállal. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy éppen ezek a ma létező formák szükségesek. Kell viszont az ünnepélyes kezdés élménye, a lelkesült hangulat, a közös készülődés nehézségeit, kényelmetlenségeit is legyűrő szerelem és kölcsönös ragaszkodás, kell, hogy a családi, rokoni és baráti környezet is átélje, hogy a fiatalok új létformába kerültek át. Úgy tűnik, ha ez a társas rítus teljesen lefoszlik a házasságról vagy az együttélésről, ebből lélektani veszteség is származik. De úgy mutatják az adatok, hogy az emberek többsége kitartóan és ösztönösen ragaszkodik a formákhoz, még ha ezek egy részét meg is mosolyogja, vagy lelkileg távol kerül ezek lényegétől. Ma sem halt ki a díszes menyegzői öltözék, a lakodalmi mulatság, az ajándékozások szokása, a jókívánságok csokra.

Mi hát a megoldás?

Nem lehet tehát a házasságot "leírni", elparentálni. De ugyanakkor nyilvánvaló, hogy nem lehet magára hagyni sem. Kijelenthetjük, a házasság a mai ember tudatában azért él csalódáskeltő intézmény képében, mert túl szűken és tradicionálisan gondolkodik felőle. Úgy véli mindenki, hogy a házasságnak vagy valamely alternatívájának önmagától kellene jól működni. Ez az előző évszázadok gondolkodásmódját tükrözi, amikor a lényeg az volt, hogy a házasság létrejöjjön, utána már befejezettnek, társadalmilag szabályozottnak látták az életet. Még a mesék, a mondák is mindig a házasság előtti nehézségekkel és viszontagságokkal foglalkoztak, azután jött a hetedhétországra szóló lakodalom leírása, amely után a pár "boldogan élt, míg meg nem halt." A mai mesének fordított kellene legyen a logikája; a mai fiatal viszonylag boldogan éldegél, sodródik, amíg el nem kezdi vállalni a másik emberrel való teljes, felnőttes, felelős kapcsolatot, az önálló együttélés, a közös fejlődés és vállalás feladatát. Ettől kezdve jönnek a nehézségek, bajok, feszültségek, és küzdve, változva kell élni, amíg csak az ember meg nem hal. E küzdelmes folyamatnak azonban igen sok az öröme, haszna. Ha kudarcba is fullad - a kudarc itt a válás -, lehet újrakezdeni. Általában minden válás változtat, mondjuk ki bátran érlel a személyiségen, és a második házAasság általában jobb, reálisabb, teherbíróbb az elsőnél. A válás persze nagyon sok bonyodalommal jár, hátrányosan hat a gyerekekre, így azután biztosan nem az a megoldás, hogy az érés ilyen kataklizmákon át történjen. Inkább a "modern mese" tanulságát kellene levonni. Számtalan szervezett, intézményes módját ismerjük már annak, hogyan lehet előkészülni a házasságra, és hogyan lehet óvni, elősegíteni a házasság harmóniáját. Különféle pszichológiai felkészítő programok, tanácsadások vannak, lehet segíteni a házasság szexuális nehézségein, létezik házasságterápia, házassági krízisszolgálat, házassági és családi tanácsadás és így tovább. Intézményes eszközök is sokat segíthetnek a házasság problémáinak megoldásában. Leginkább arra lenne szükség, hogy a társadalom tudatosítsa: nehéz, problémákkal teli dolog a házasság, amelyet védeni érdemes és védeni kell, mert egészséges fennmaradásában nemcsak a társadalom érdekelt, hanem az egyén is. Messze vezetne annak bemutatása, hogyan lehetne az embereket segíteni és fejleszteni, hogy jól tudjanak élni a házasságokban. Ez külön tanulmányt igényelne. Csak példaként érdemes megemlíteni, hogy egy módszer a házaspárokat veszekedni tanítja. E módszer szakemberei azt mutatták ki, hogy az emberek nem tudnak veszekedni... Vagy félnek a veszekedéstől és kerülik, vagy destruktív módon veszekednek. (Például nem a maguk igényét vagy sérelmét említik, hanem a másikat "minősítik", annak jellemvonásait, tulajdonságait emlegetik, illetve a feléjük áramló hasonló kifogások ellen védekeznek.) Ha a pár tud konstruktív módon veszekedni, akkor a bajokat, vitás kérdéseket nem söprik az asztal alá, akkor jobban megértik egymást, s akkor könnyebben tudnak együtt fejlődni, változni.

Forrás: szivtars.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://megszervezem.blog.hu/api/trackback/id/tr80712106

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék: dilemma házasság